4.rész

Sziasztok!Itt az új rész!Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!

*Olivér szemszöge*

Mikor haza értem egyből a szobámba mentem be.Hisz anya úgy sincs itthon.Le ültem a szekrényem elé.Majd erősen hátra vágtam a fejemet.Amivel azt értem el,hogy a szekrény tetején lévő fényképalbum mellettem landolt.Érte nyúltam és föl vettem.Majd lapozgatni kezdtem.Körülbelül a negyedénél vége is lett a képeknek.Az utolsó képen Barbival voltam.A balesete előtti napon készült.Amint bele gondoltam,hogy mi történt a balesete után az arcomon akaratom ellenére is végig folyt egy könnycsepp.Hiányzik Barbi.Hiányzik az együtt töltött idő.

-Szakítanom kell Ágival-mondtam ki hangosan.Majd egyszer csak csöngettek.-Nyitom-kiabáltam.Ki nyitottam az ajtót és Ágival találtam szembe magam.

-Szia Oli.Beszélnünk kell-mondta.

-Rendben.Gyere beljebb-montam

-Gyors leszek.A lényeg annyi,hogy szakítunk-mondta

-Várj.Hogy mi van?-vágtam értetlen fejet.

-Jól hallotad szakítunk.Na szia.-mondta majd el is ment.Én pedig becsuktam az ajtót.

-Hű!Ez könnyeben ment mint hittem-mondtam miközben vissza mentem a szobámba.Vajon valaha emlékezni fog rám Barbi?Nem akarom,hogy valami baja legyen.7 évvel ezelőtt nem vigyáztam rá elégé.Most viszont mindent elkövettek azért,hogy biztonságba tudjam.Igazából nem érdekel,hogy tovább jutottunk az X-faktorban.Nem érdekel ha kiesünk.Legalábbis engem nem érdekel.Hosszasan ki fújtam a levegőt.Egy könnycsepp újra végig folyt az arcomon.Mért váltja ezt ki belőlem Barbi?Fogtam magam és el mentem sétálni.

*Barbi szemszöge*

Miután el mentek a többiek én be mentem a szobámba.Nagyon unatkoztam így inkább el mentem sétálni egyet.A csöndes utcán sétáltam.Majd egyszer csak valaki be fogta a szám és el kezdett egy sikátorba húzni.Össze-vissza kapálóztam,de nem használt.Aztán elengedte a számat a támadom.

-Segítség!Segítség!Valaki segítsen-kiabáltam szinte zokogva,de semmi.

-Kussolj te ribanc-kiabált velem az illető-Rajtad csak én segíthettek.-mondta.

-Segítség!Segítség!-kiabáltam tovább.

*Olivér szemszöge*

A csöndes utcán sétáltam mikor meg hallottam,hogy valaki segítségért kiabál.Nagyon ismerős volt a hangja.Elindultam a hang irányába.Újra meg hallottam a hangot.Ez Barbi hangja.A hang egy sikátorból jött.Oda futottam és egy csávó Barbiról próbálta le tépni a ruhát.Csakhogy Barbi nem nagyon hagyta.

-Hagy békén!Könyörgöm-hallottam meg Barbi félelemmel teli hangját.De a csávó tovább folytatta.

-Hé!Hagyd békén.-kiáltottam rá

-És ha nem?

-Akkor nagyon meg bánod.-fenyegetem tovább.De a csávó még mindig tovább folytatta.Oda mentem és be vertem neki egyet.